Dió – nagy, de érzékeny fa
Jó helyen a fa tekintélyes méretet ér el, 25-30 m fölé nő, de Lengyelországban általában nem haladja meg a 10 m magasságot. , rövid törzs. Koronája szezonban sűrű és zöld, mert számos, nagyon nagy, tollas levélből áll, több kisebb, sima, fényes, ovális levélből áll.
A hajtásokon a levelek meglehetősen későn (április-május) és a virágokkal csaknem párhuzamosan fejlődnek (a hím virágok lelógó, hosszú barka formájúak, míg a női virágok kicsik, és néhány helyen gyűlnek össze. egyéves hajtások végei), így gyakran válnak a tavaszi fagyok áldozatává.Bár idővel a fa regenerálódik és újrateremti az elveszett leveleket, egy adott évszakban nem hoz ki új virágokat, és ősszel alig vagy egyáltalán nem hoz gyümölcsöt.
Persze ez nem mindig van így, mert a dió meleg tavasszal és jó meleg helyzetben elég jól bírja a nehéz szezonkezdetet és ősszel sok apró, kerek gyümölcsöt terem. , kemény barna héjba zárva, vastag húsos zöld héj borítja.
Hely és talaj egy dió számára
Ha viszont látni akarjuk őket, akkor igazán jó termesztési feltételeket kell biztosítanunk a diónak, ami nem is olyan egyszerű. Mindenekelőtt meleg, szélvédett és napfényes helyet kell választani neki, mert a növény fényigényes faj, nem bírja az árnyékot.
Lásd még: Fekete dió és szürke dió - dió versenytársak
A nagy termőhelyi igények mellett a diónak meglehetősen magas elvárásai vannak az aljzattal szemben is, mivel a jó, mélyen művelt, termékeny, humuszos és mérsékelten nedves, kalciumot tartalmazó, semleges vagy lúgos pH-jú talajokat kedveli. . Nehéz, hideg, savanyú, nedves vagy kopár talajra nem érdemes ültetni, mert nem birkózik meg velük és megbetegszik.
A dió nehéz szomszédja a növényeknek
Mivel a fa elég nagy, kellően nagy térnek kell lennie ahhoz, hogy szabadon fejlődhessen. Ez azért is fontos, mert a dió nem szereti a társaságot, szövetei pedig mérgező juglont tartalmaznak, ami gátolja más növények növekedését és fejlődését.
Bár a dió főként friss leveleiben tartalmazza, amelyek lehullás és kiszáradás után már nem jelentenek veszélyt (az anyag többek között fény hatására lebomlik, ezért nőhet a fű a fák alatt) , rosszabb, ha fekete dió alanyra oltott fát nevelünk, ami a gyökereivel nagy mennyiségű juglont és egyéb méreganyagokat juttat a talajba (a környezetében nem nő semmi).
Dió ültetése és metszése
A diót is azonnal célszerű a végleges helyére ültetni, mivel a növény kiterjedt, karógyökér rendszert alkot, és nem tűri az átültetést. A fiatal fákat általában tavasszal vagy kora ősszel ültetik. Az ültetés utáni első években érdemes nem szőtt anyaggal vagy szalmabetéttel letakarni őket téltől, később érdemes védelem nélkül lenni.
A kertben termesztett dió általában nem igényel metszést, de ha igen, akkor azt nyáron (augusztusban) kell megtenni, mert a tavasszal vágott dió sok levet választ ki a sebekből, ami gyengíti őket.
Az oltott dió jobb, mint a palánta
A dió magról, sőt önmagról is könnyen szaporodik, de palántáról nem érdemes nevelni. Így nemcsak nagy, kiskertbe alkalmatlan fákat kapunk, hanem még 10-12 évet is várnunk kell a gyümölcsükre.
Ezért érdemesebb olyan oltott fajtákat választani termesztésre, amelyek gyorsan (már a 2-3. évben) beérnek a termőidőszakba, bőségesen teremnek és kisebb méretet érnek el. Előfordulhat azonban, hogy valamivel fogékonyabbak a betegségekre, és kevésbé ellenállóak a fagynak, mint a palánták.
Ajánlott diófajták
A diófélék változatosságának hiányára azonban nem panaszkodhatunk, mert elég sok fajta közül választhatunk, pl. "Dodo" és "Resovia" (fagyálló, antracnózisérzékeny), "Targo" , "Broadview" (fagyálló és kevésbé érzékeny az antracnózisra) és sok más (pl. "Albi" , "Silesia" , "Tryumf" , "Jacek" ).