Zsurló: hogyan harcoljunk ellene, és hogyan használjuk a növények trágyázására és védelmére

Tartalomjegyzék:

Anonim

A mezei zsurló a leggyakoribb zsurlófaj. De nem ez az egyetlen - Lengyelországban a réti zsurló is meglehetősen gyakori, és egy kicsit ritkábban - a mocsári, mocsári és erdei zsurló. Ezeknek a növényeknek a szerkezete, tulajdonságai és felhasználása kissé különbözik.

Hogy néz ki a zsurló

A mezei zsurló meglehetősen érdekes fejlődésű, ami azt jelenti, hogy gyakran két különböző növényre vesszük. Először tavasszal az ún sporangia hajtások (termékeny hajtások). Elágazatlanok, barnás színűek, tetejükön únsporangium fül. Az egész inkább egy nagyon karcsú és magas (akár 30 cm-es) gombának tűnik, nem egy növénynek. Spórákat ontnak és elpusztulnak.

Majd az ún meddő zsurlóhajtások – és ezek azok, amelyeket leggyakrabban ezekhez a növényekhez társítunk. Zöldek, 40 cm-re nőnek. A száron jellegzetes megvastagodások (csomópontok) vannak. Amit gyakran levélnek gondolunk, az a hajtás ágai. A mezei zsurlóban egyedülállóak (nem ágaznak tovább). Több örvényben nőnek a szár körül.

Más zsurlófajoknál a termékeny hajtások nem tűnnek el, de a spórák érése után kizöldülnek és ágakat képeznek. Kezdenek úgy kinézni, mint a steril hajtások (zöld), de a tetején sporangiummal.

Lófarok – gyógyító és mérgező tulajdonságok

A zsurlófajok felismerése fontos, ha ezt a növényt gyógynövényként szeretnénk használni. Erre a célra csak a mezei zsurló alkalmas.Más fajok, különösen a mocsári zsurló, mérgezőek. Fontos azonban tudni, hogy minden zsurló, beleértve a mezei zsurlót is, mérgező a háziállatokra – különösen veszélyes a lovakra.

A mezei zsurlót régóta használják a gyógynövényekben. Számos értékes tulajdonsággal rendelkezik, többek között serkenti az anyagcserét, javítja a csontok állapotát, méregtelenít, enyhíti a neuralgiát és sok más betegséget. Javítja a bőr, a haj és a körmök állapotát is, kozmetikában használják. Itt megtudhatja, hogyan és mire kell használni a zsurlót, és mik az ellenjavallatok.

Lófarok a kertben

A zsurló különféle, gyakran nehéz életkörülményekhez alkalmazkodik. Nagyon hosszú és elágazó gyökereket hoznak, amelyek akár 1,5 m-re is benyúlhatnak a talajba (mezei zsurló) és még tovább (akár 5 m-es mocsári zsurló). Ennek köszönhetően jó állapotban átvészelik a szárazságot. Ezenkívül a föld alatti rizóma minden egyes töredéke új növényt növeszthet.

A zsurló föld alatti hajtáshagymákat is termel, amelyekből kora tavasszal tápanyagot nyernek. Mindez rendkívül nehézzé teszi a zsurló eltávolítását a kertből, és hosszú és szisztematikus küzdelemre kell felkészülni.

Küzdelem a zsurlóval és másokkal

A mezei zsurló és egyebek elleni küzdelmet kora tavasszal érdemes elkezdeni, amikor a spórás hajtások megjelennek (március-április). El kell távolítani őket, mielőtt elterjednének. Ezeket a hajtásokat ártalmatlanítani kell - nem szabad a komposztba tenni, mert abban túlélik és a trágyázás alkalmával kiszórjuk.

A zsurló fejlődését a zöld hajtások szisztematikus eltávolítása is gyengíti, mert azok táplálják a növényt. A zsurló kihúzása vagy kiásása viszont fárasztó, és a várttal ellentétes eredményt hozhat, mert a zsurló tökéletesen visszanő a gyökértöredékekből. Ha úgy dönt, hogy ezt megteszi, mélyre kell ásnia, és nagyon óvatosan kell eltávolítania az összes rizómatöredéket.Nem szabad komposztálni sem (kivéve, ha alaposan megszáradt vagy rothadt).

A zsurló elleni küzdelem bizonyos végső eszköze a gyomirtó. Tartalmazniuk kell az MCPA anyagot. Ilyen intézkedések többek között: Chwastox Trio SL vagy Bofix (többek között pázsitokon történő használatra szánt). A gyomirtó szerekben található anyagok azonban nem semlegesek a környezetre nézve (nem csak a növényeket pusztítják el, hanem a hasznos állatokat, például a méheket és a gilisztákat is). A zsurlóval nem mindig harcolnak azonnal, a permetezést leggyakrabban meg kell ismételni.

Hogy másképp harcoljunk a zsurlóval

A kerti körülmények megváltoztatása is segíthet a zsurló eltüntetésében. A zsurló a legjobban nedves helyen fejlődik (bár tűri a szárazságot) és savas talajban. Ezért ha vizes a terület és van rá lehetőségünk - érdemes lecsapolni.

Meszezéssel harcolhatsz a zsurló ellen a pázsiton. Ez ősszel történik (tavasszal a kezelés megismételhető). A meszezés növeli a talaj pH-értékét, ami jót tesz a gyepnek, de csökkenti a zsurló növekedését.

Ha savkedvelő növények, például rododendron, azálea, magnólia, hortenzia, hanga, áfonya és egyebek környezetében megjelenik a zsurló, sajnos nem meszelhetjük le a talajt, mert ezzel is károsítjuk növényeinket. Ebben az esetben segíthet a fekete agrotextília elterjedése, amely korlátozza a zsurló és más gyomok növekedését.

Hogyan használjuk a zsurlót a kertben

A zsurló azonban a kertben is hasznos növény, mind a növények etetésére, mind a kártevők elleni védekezésre. Mindenekelőtt szilícium-dioxidot tartalmaz, amely erősíti a növényi sejteket, de más hasznos elemeket is, pl nitrogén, kálium, foszfor, vas és mangán.

A gyógyászati felhasználástól eltérően a kertben különböző zsurlófajtákat használhatunk. A készítmények elkészítéséhez zöld növényi részeket használnak - földalatti rizómák és spórás fülek nélkül. A kertben gyomként növekvő zsurló állandó műtrágya- és növényvédőszer-forrás lehet.Ugyanakkor a zöld részek szisztematikus szedése gyengíti a zsurlót. A zsurló használata rendkívül hasznos módszer lehet arra, hogy megszabaduljon a kertjéből.

Hígtrágya, zsurlófőzetek és kivonatok

A zsurlófarok erősítő hatással van a növényekre. A zsurlóból többféle készítmény készíthető, mely műtrágyaként, valamint növénybetegségek, levéltetvek és egyéb növényi kártevők elleni küzdelemben használható.

Zsurló kivonat – recept és felhasználás

A legkönnyebben elkészíthető a zsurlókivonat. Csak 1 kg friss zsurlót (vagy 200 g szárított zsurlót) öntsön 10 liter vízzel, és hagyja állni 12 órán keresztül. A növények apríthatók. Ez idő elteltével a kivonatot leszűrjük. Hígítatlanul levéltetvek, de szürkepenész elleni permetezésre is használják.

Zsurlófőzet – hogyan készítsd és mire használd

A zsurlófőzet is hasonlóan készül, de több időt igényel.1 kg friss zsurlót (vagy 200 g szárított) szintén felöntünk 10 liter vízzel. Egy éjszakán át állni hagyjuk, majd 30 percig nagyon alacsony lángon főzzük. Ha kihűl, leszűrjük. A főzetet 1:4 vagy 1:5 arányú hígítás után kell felhasználni (1 adag főzet 4 vagy 5 mérő vízhez).

A zsurlófőzet elsősorban gombás betegségek, például lisztharmat, szürkepenész, rozsda, őszibarack levélfodrosodás elleni permetezésre szolgál.

A zsurlópermetek nem hatnak olyan radikálisan, mint a vegyszeres készítmények, ezért kb. 2-3 héten keresztül néhány naponta érdemes őket használni. A legjobb, ha azonnal elkezdjük őket, amint észleljük a betegség vagy a kártevők tevékenységének első jeleit.

Lófarktrágya - recept és felhasználás

A zsurlófarkból trágyát is készítenek, amit vagy még erjedés közben, vagy az erjedési folyamat befejeztével használnak fel.

A lófarok erjesztő trágyát növényi kártevők - levéltetvek, de takácsatkák, pajzsatkák és pikkelyes atkák elleni permetezésre is használják.Az ilyen hígtrágya elkészítéséhez 1 kg friss zsurlóra van szüksége, amelyet 10 liter vízzel öntünk. A tartályt árnyékba vagy részleges árnyékba kell helyezni, és néhány napig - legfeljebb egy hétig - hagyni kell (buborékok képződnek a felületen). Az ilyen hígtrágyát permetezésként használják, de csak nagyon erős hígítás után - 1:50 arányban (1 adag hígtrágya 50 mérő vízhez).

A zsurlótrágyát még 2-3 hétig hagyhatjuk, amíg az erjedési folyamat befejeződik (nem jelenik meg hab a felületen, és a zsurló elkezd szétesni). Az erjesztett trágyát a növények öntözésére használják - erősítő hatással van a növényekre, és ellenállóbbá teszi őket a gombás betegségekkel szemben. 1:5 arányban hígított trágyát használunk szezononként egyszer vagy többször.

A lófarkú készítmények dísz- és ehető növényekhez egyaránt használhatók.

Kompostzsurló

A lófarok értékes ásványi anyagokkal is ellátja a komposztot. Csak arra kell ügyelnie, hogy csak zöld részeket adjon neki - spórahajtások és földalatti rizómák (még azok töredékei) nélkül. A fel nem használt trágyát is a komposztra öntheti.