A tavaszi ültetés és vetés előtt az egyik legfontosabb feladat a megfelelő talaj -előkészítés. Az őszi és téli időszak után sok tápanyagot elhasználtak vagy elmostak a növények
talajt, ezért az új növekedési időszak előtt pótolni kell őket.
Ebből a célból szerves műtrágyákat használunk, amelyek a trágyázás alapját képezik, és kiegészítjük azokat megfelelő műtrágyákkal. Azonban úgy, hogy a növényeknek van
az ilyen etetés előnyeit átgondolt és megfelelő módon kell végrehajtani.
Növényi tápanyagszükséglet felmérése
A megfelelő műtrágya kiválasztása előtt célszerű a talaj kémiai elemzését elvégezni annak összetételének ellenőrzésére. Ha azonban nincs ilyen lehetőségünk, akkor a termeszteni kívánt faj táplálkozási igényeire és az eddig felhasznált műtrágyák típusára és mennyiségére kell támaszkodnunk. A legnehezebb az lesz, hogy kora tavasszal eldöntsük, mi hiányzik a talajból, mert akkor ez nem vonható le a növényi megfigyelésekből. Ezért ebben az időszakban a legjobb olyan többkomponensű műtrágyákat használni, amelyek az alapvető elemeken kívül számos mikroelemet is tartalmaznak, például bórt, vasat, rézt vagy cinket.
A növekvő vegetáció során könnyebb lesz megállapítanunk, hogy a növényeknek szükségük van -e további trágyázásra, az úgynevezett felsőtrágyázásra, és milyen tápanyagok hiányoznak belőlük. Ebben nemcsak általános megjelenésük gondos megfigyelése segít, hanem a közeli gyomnövények az ún. indikátornövények (pl. csalán, háromszínű árvácska, zsurló, fehér lóhere és még sokan mások), amelyek jelenléte az adott szubsztrátum sajátos tulajdonságait sugallja. A növények általános állapota is sokat elárulhat igényeikről. Ha nitrogénhiány van a talajban, a zöld részek kinyúlnak, petyhüdtek, vékonyak, gyengék és gyakran sárgulnak, míg a tápanyag feleslege túl buja zöld tömeget okoz a virágok és gyümölcsök rovására, és meghosszabbítja növényzet, télen fagynak kitéve a növényeket (pl. évelők). A foszforhiány okozta hiányosságok hozzájárulnak a növekedés gátlásához és a levelek lila elszíneződéséhez
és hajtásokat okoz, és nehézségeket okoz a virágok, gyümölcsök és magvak telepítésében, és ennek a vegyületnek a feleslege zavarja a növények növekedését és fejlődését. A káliumhiány viszont a levelek széleinek barnulásához, sárgulásához és kiszáradásához vezet (egyes zöldségekben az úgynevezett "zöld sarok", például paradicsom képződik), és hajlamosabbá teszi őket a betegségekre, míg a felesleg a növekedés gátlása. Kicsit nehezebb megfigyelni a mikroelemek hiányával kapcsolatos változásokat, amelyek a növények számára is szükségesek a megfelelő növekedéshez és fejlődéshez. Például a cink- vagy vashiány klorózist, a bórhiány pedig a fiatal levelek sárgulását és kiszáradását okozza.
Az egykomponensű műtrágyák típusai
Tehát amikor tavasszal többkomponensű műtrágyát alkalmaztunk (alkalmas a legtöbb növényre), és a tenyészidőszak során észrevesszük néhány tápanyag kiegészítésének szükségességét, elérhetjük a megfelelő egykomponensű műtrágyát. Főként a következők közül választhatunk:
Nitrogén műtrágyák - kiegészítik a nitrogén hiányát, amely a megfelelő növekedés és terméshozatal legfontosabb összetevője, valamint könnyen leöblíthető és elpárolog az aljzatról, ugyanakkor könnyen túladagolható és súlyosan károsíthatja a növényeket, a környezetet (pl. talajvíz szennyeződése) és önmagunk (túltermékenyített zöldségek és gyümölcsök fogyasztása). Ezért fontos, hogy kövesse a csomagoláson található utasításokat, és az adott szezonra vonatkozó adagot 2-3 részre ossza fel, és fokozatosan vigye fel a talajra. A nitrogén műtrágyák kaphatók nitrát, kalcium -ammónium -nitrát vagy karbamid formájában. Az összetevők iránt a legnagyobb igényű növények közé tartoznak: cinnia, dália, tulipán, krizantém, vörös káposzta, karfiol és kelbimbó. Sok okból kifolyólag utoljára júliusban, vagy körülbelül 2 hónappal a tervezett gyümölcs- és zöldségszüret előtt trágyázunk növényeket nitrogénnel. Ezt az összetevőt nem táplálják a rövid tenyészidejű növények, például a retek, a saláta, és kerülik is.
a hüvelyes növények megtermékenyítésében, mivel csomós baktériumok segítségével megkötik a levegőből a nitrogént.
Foszfor műtrágyák - szuperfoszfátok vagy csontpipacsok formájában találhatók. Ez a komponens nem szellőzik vagy öblül olyan gyorsan, mint a nitrogén, de rendelkezésre állását korlátozza az ún regresszió, azaz a növények számára hozzáférhetetlen formákká való átalakulás, különösen savas és lúgos talajokon. Az ilyen műtrágyázás után meg kell keverni a talaj felső rétegével, mivel nehéz behatolni. Ennek az összetevőnek a legnagyobb igényét a fiatal növények és a krizantém, a dália, a cinnia, a bazsarózsa, a tulipán, valamint a karfiol, a kelbimbó, a paradicsom és a paprika mutatják.
Kálium műtrágyák - ez a fontos tápanyag könnyen kilúgozódik a talaj mélyebb rétegeibe, ezért rendszeres utánpótlása meglehetősen fontos. Tavasszal érdemes hozzáadni a talajhoz, mert ősszel kijuttatva nagy mennyiségű latyakos víznek van kitéve. Főleg káliumsó és kálium -szulfát formájában kapható a piacon, de érdemes megjegyezni, hogy a szulfátok savanyítják a talajt. A legnagyobb kereslet ezen összetevő iránt mutatkozik: dáliák, íriszek, kardvirágok, pünkösdi rózsa és karfiol, kelbimbó, paradicsom és paprika.
Összetett műtrágyák
A piacon sokféle összetett műtrágya található, és általában laza vagy folyékony. A lazák közül figyelmet érdemel a polifoszka (talaj, elővetés, amely különböző NPK kombinációkat tartalmaz) és az azofoszka (makro- és mikroelemeket tartalmaz, mind tavaszi, mind öltözködési célra, a legtöbb növény számára alkalmas). A folyadékok közül megkülönböztethetünk többkomponensű florovitot, amelyet lombos etetésre szánunk (levelek permetezése)
és föld feletti részek) vagy talaj